Az Egyesült Államok haditengerészete azt a célt tűzte ki, hogy a repülőgép-hordozókon alkalmazott taktikai drónok következő generációja képes legyen legalább 1 000 tengeri mérföldre található célpontok megtámadására anélkül, hogy légi utántöltésre szorulna.
A követelmény a Naval Air Systems Command (NAVAIR) által közzétett információkérés része, amely javaslatokat vár a jövőbeli Air Wing of the Future (AWOTF) kialakításához, amely pilótával repülő és pilóta nélküli légijárművekből áll majd.
Az új drónoknak számos különböző küldetést kell végrehajtaniuk, beleértve a felszíni hadviselést, a szárazföldi csapásmérést, a tengeralattjáró-elhárítást, a légvédelmet, az elektronikai hadviselést, a hírszerzést, a felderítést, a mobilitási feladatokat és a logisztikai támogatást.
A nagy hatótávolság mellett a haditengerészet azt is megköveteli, hogy a tervek kompatibilisek legyenek a Nimitz és Ford osztályú repülőgép-hordozókkal, kevesebb helyet foglaljanak el a fedélzeten, és integrálhatók legyenek a pilóta nélküli repülőgépek jelenlegi irányítórendszereibe.
A gyártóknak magas fokú autonómiával rendelkező megoldásokat is be kell mutatniuk, amelyek képesek olyan feladatok elvégzésére, mint a fel- és leszállás repülőgép-hordozón, a küldetés repülés közbeni módosítása, a fenyegetések elkerülése, sőt az automatizált légi utántöltés.
A javaslat annak a törekvésnek a része, amelynek célja a jelenlegi, negyedik generációs vadászgépekre épülő repülőezredek fokozatos felváltása ötödik és hatodik generációs repülőgépekből, valamint velük együttműködő drónokból álló erővel.
A haditengerészet szerint a hatótávolság növelése alapvető fontosságú az ellenfelek hajók elleni képességeinek bővülése miatt, amely arra kényszeríti a repülőgép-hordozókat, hogy egyre távolabb működjenek a harci övezetektől. A nagy önállóságú drónok növelnék a repülőgép-hordozó harccsoportok műveleti sugarát, csökkentenék a tankerrepülőgépektől való függést, és javítanák a túlélőképességet a nagy intenzitású konfliktusokban.
A követelmény közel áll a haditengerészet jövőbeli, hatodik generációs vadászgépeivel kapcsolatban meghatározott célokhoz is, és összhangban van az Egyesült Államok Légiereje által az új vadászgépek és együttműködő harci drónok számára már bejelentett hasonló kezdeményezésekkel.
Bár az MQ-25 Stingray az új generáció első repülőgép-hordozóról üzemeltethető drónja, és várhatóan hamarosan szolgálatba áll, a haditengerészet még mindig meghatározza a jövőbeli Collaborative Combat Aircraft (CCA) jellemzőit. Az Anduril, a Boeing, a General Atomics és a Northrop Grumman már fejleszt ilyen repülőgépekre vonatkozó koncepciókat, köztük olyan modelleket is, amelyek repülőgép-hordozókról, sőt más hajókról is képesek üzemelni függőleges fel- és leszállással.
Az új információkérés megerősíti, hogy a haditengerészet még mindig finomítja stratégiáját, ugyanakkor továbbra is azt a célt tartja szem előtt, hogy a jövőben a repülőgép-hordozókon alkalmazott repülőgépek több mint 60%-a pilóta nélküli legyen, jelentősen növelve az amerikai haditengerészeti kötelékek hatótávolságát és harci képességét.
+ A Saab több milliárd értékű szerződést köt a német haditengerészet új fregattjainak felszerelésére
Forrás: The War Zone | Fotó: U.S. Navy / DVIDS | Ez a tartalom mesterséges intelligencia segítségével készült, és a szerkesztőség ellenőrizte
